A transzformátortesztelők nem egyetlen anyagból állnak, hanem különféle, nagy teljesítményű{0}}anyagok kombinációjából állnak, belső szerkezetük és funkcionális követelményeik alapján. A fő alkatrészeik anyagának megválasztása közvetlenül befolyásolja a vizsgálat pontosságát, biztonságát és tartósságát.
Maganyag: A nagyfeszültségű{0}}teszttranszformátorok magja jellemzően szilíciumacél lemezeket használ nagy áteresztőképességük és alacsony vasveszteségük miatt, ami hatékonyan csökkenti az energiaveszteséget, biztosítja a mágneses tér stabilitását, és elkerüli a vizsgálati adatok ingadozását. A jó-minőségű hidegen hengerelt szilícium acéllemezek a fő választás, míg egyes nagy teljesítményű-berendezések amorf ötvözeteket használhatnak a veszteségek további csökkentése érdekében.
Tekercselési anyag: A tekercselés anyaga lehet réz vagy alumínium. Egyes tesztelők alumínium tekercseket használhatnak a költségek szabályozására, de a réz tekercsek kiváló vezetőképességgel és alacsonyabb ellenállási veszteséggel rendelkeznek. Ez roncsolásmentes teszteléssel határozható meg egy erre a célra szolgáló transzformátor anyagelemzővel (például FLDCZ-X, ZX-BC188A stb.). A csúcsminőségű{8}}hangszerek általában nagy-tisztaságú réztekercseket használnak a hosszú távú stabilitás biztosítása érdekében.
Ház anyaga: A ház elsősorban védelemre és elektromágneses árnyékolásra szolgál. A gyakori anyagok a következők:
Acéllemez bevonat: Nagy mechanikai szilárdságú, korrózióálló, beltéri és kültéri környezetben egyaránt használható.
Rozsdamentes acél: Rendkívül korrózióálló, nedves vagy korrozív környezetben használható.
Alumíniumötvözet: könnyű és jó hőelvezetést biztosít, általában hordozható eszközökben használják. A védettség jellemzően IP20 és IP33 között van, biztosítva a por- és vízállóságot.
Szigetelő és hőelvezető anyagok: A nagy teljesítményű szigetelőanyagokat, például a transzformátorolajat vagy az epoxigyantát belsőleg használják az elektromos szigetelésre és a hőelvezetésre. A biztonságos működés érdekében a transzformátorolajnak nagy áttörési feszültséggel és alacsony dielektromos veszteségtényezővel kell rendelkeznie.
